A titokzatos lények, akiket Pokémonként ismertünk meg, már a legelső Pokémon-játékok 1996. február 27-i megjelenése óta folyamatosan fejlődnek, miközben hűek maradnak a videójátékos gyökereikhez.

Tsunekazu Ishihara, a The Pokémon Company elnöke, vezérigazgatója és alapítója a 30 évvel ezelőtti kezdetek óta szorosan részt vesz a Pokémon életében, és folyamatosan innovációra ösztönzi a márkát. Most az App Store szerkesztői beszélgettek vele az eddigi Pokémon-útjáról, és arról, hogyan tervezi még közelebb hozni egymáshoz a Pokémont és az embereket.

Ishihara a Creatures Inc. társalapítója, amely a Pokémon egyik eredeti jogtulajdonosa. 1998-ban létrehozta a The Pokémon Companyt, amely a Pokémon Center üzletek üzemeltetésével indult, melyek abból az ötletből születtek, hogy a játékbeli létesítmények a való világban is életre keljenek. Később, a plüssjátékok és egyéb ajándéktárgyak megjelenését követően a vállalat 2000-ben kiterjesztette tevékenységét a Pokémonnal kapcsolatos produkciók licencelésére és felügyeletére.

„Mindig is hittem abban, hogy a Pokémon világa és a való világ összekapcsolása még izgalmasabb lehetőségeket teremt” – nyilatkozta Ishihara.

„A Pokémon-játékok első helyszíne a Kanto régió volt, majd Johto és Hoenn következett, amelyek a valós Japánhoz hasonlítanak. A játékot egy olyan kalandnak tervezték, amely közel áll a játékosok saját világához.”

A térképek, a terep és a környezetek megálmodása közben a csapat szem előtt tartotta, hogy melyik Pokémon illene egy adott helyre, vagy milyen kalandokban szeretnék, hogy a játékosok részt vegyenek. Sok játékos számára a játékélmény valós élményekhez kapcsolódik, mint például a rovarfogás, a horgászat, az állattartás vagy a növénytermesztés.

„Idővel rájöttünk, hogy a más országokból származó emberek is kapcsolódhatnak ugyanezekhez az élményekhez, ami a franchise globális terjeszkedéséhez vezetett. Több valós helyszín és jellemző került be a játékba, és velük együtt olyan Pokémonok, amelyek ezeken a területeken élhetnek.”

Hogy még szorosabbra fűzzék a kapcsolatot a való világgal, a csapat megálmodta a Pokémon Trading Card Game-et, hogy a versengés lehetőségével gazdagítsa a franchise-t, majd animéket és filmeket készített, hogy azokkal is megossza a Pokémon-élményt, akik nem játszanak a játékokkal. „Személy szerint izgalmasnak találtam a kihívást, hogy a Pokémon-elemeket közelebb hozzuk a való élethez” – mondta Ishihara.

A Pokémon sikerének egyik fő oka, hogy a valóságban gyökerezik. Minden lénynek gondosan felépített alapjellemzői vannak, egyértelműen meghatározott magassággal, súllyal, viselkedéssel és fejlődési feltételekkel, ami gazdag és hihető világhoz vezet.

Ugyanakkor a franchise a merész ötleteknek és a kreativitásnak is teret enged. „Amikor elhatároztuk, hogy elkészítjük az animét, a rendező megkérdezte: »Milyen hangot adnak ki a Pokémonok?«, amire azt válaszoltam: »Pikachu biztosan azt mondja, hogy Pika, igaz?«” – emlékszik vissza Ishihara. „Pontosan így, spontán módon születtek új ötletek, és azt hiszem, ez a szellemiség az oka annak, hogy a franchise oly sok különböző területen tudott sikeres lenni.”

A Pokémon-appok és -játékok elterjedése iPhone-on és iPaden – amelyeket olyan országokban és régiókban használnak, ahol a játékkonzolok nem feltétlenül annyira elterjedtek – egy másik kulcsfontosságú tényezője volt a globális terjeszkedésének.

Ishihara szerint a Pokémon GO 2016-os megjelenése „teljesen megváltoztatta a játékszabályokat”.

„A Pokémon GO fejlesztésének elején volt egy hatalmas dizájndokumentumunk, tele mindenféle ötlettel, de rájöttünk, hogy ha mindent megvalósítunk, az valószínűleg annyira bonyolulttá tenné a játékot, hogy senki sem játszana vele.”

Ehelyett a csapat a koncepciót arra szűkítette le, hogy egy valós világtérképen labdát dobva kapjunk el Pokémonokat, és megszületett a játék első verziója.
Az emberek ismeretlen helyeket fedeztek fel egy-egy fogás reményében, és külföldi útjaikról helyspecifikus Pokémonokkal tértek haza. Akkoriban ez teljesen újszerű volt, és csak a GPS pontosságának javulása, valamint a kompatibilis okostelefonok széles körű elterjedése tette lehetővé.

Ishihara víziójának köszönhetően a Pokémon GO koncepciója egyszerű maradt, amelyet még azok is élvezettel fogadtak, akik általában nem játszanak – ez vonzóvá teszi a Pokémon-sorozatot korábban nem ismerő, új demográfiai csoport számára.

Ishihara azt is megosztotta, hogy mindennél jobban azt a pillanatot élvezi, amikor egy vadonatúj játékmenetet fedezhet fel – például a Pokémonok hajszálpontos elkapását a GPS-technológia segítségével.

A Pokémon GO AR+ módja azt is jelenti, hogy a Pokémonok úgy tűnhetnek fel, mintha épp ott lennének a való világban, készen arra, hogy elkapd vagy lefényképezd őket.

Amikor azokról a technológiákról kérdezik, amelyek a jövőben segíthetnének kibővíteni a Pokémon világát, Ishiharát leginkább a könnyen használható és rendkívül interaktív eszközök érdeklik. „Ahogy a térérzékelési technológia fejlődik, létrehozhatunk egy olyan világot, ahol Pikachu akár távolról is felugorhatna az asztalra, pont elénk.” De a virtuális világok – jegyzi meg – szintén átadhatják a helyüket a fizikai világnak.

„Ha például egy szemüvegen keresztül is meg tudjuk mutatni Pikachut, biztos vagyok benne, hogy az emberek nagyon boldogok lennének. De ha ezt túlzásba visszük, szerintem az emberek egy idő után megunnák. Úgy érzem, az emberek szórakoztatóbbnak találnák, ha a való világban sétálnának, ahol meg kell dolgozni egy-egy Pokémonért, vagy egy olyan Pokémonnal sétálnának, amely nem mindig engedelmeskedik nekik.”

A valóságra való törekvésnek azonban megvannak a maga kihívásai. Ishihara azt a példát hozza fel, amikor egy gyerek megnéz egy animét, amelyben Ash és Pikachu kalandra indulnak, majd egy Pikachu plüssfigurát ölelve alszik el.

„Ha arról álmodnak, hogy kalandra indulnak Pikachuval, ez az álom nagyon is valóságos élménnyé válhat a gyermekek számára. De amikor a képzeletet vetem össze azzal a valósággal, hogy olyan Pokémonokkal léphetnek kapcsolatba, amelyek szinte élőnek tűnnek, elgondolkodom, vajon nem jobb élmény-e inkább az álmodozás.

„Az élmény minőségét tekintve szerintem az anime korai időszaka által ébresztett képzelet, vagy egy Pokémon Trading Card Game-parti megnyerése egy tűzokádó Charizarddal talán sokkal erőteljesebb. Még ha egy gyönyörű, 3D-s grafikájú Pokémon-csatát látunk is a szemünk előtt, nem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül kijelenthetjük, hogy az az élmény valóban „valódi”.

A valódi és a virtuális világok gazdagításának középpontjában Ishiharában felmerült a kérdés, hogy miként hozhat létre új élményeket ezekben a valóságokban. A kulcs – mondja – a nyitottság arra a lehetőségre, hogy a válasz nem mindig a kézenfekvő irányban rejlik.

A jövővel kapcsolatban Ishihara megosztotta a vízióját arról, ami előttünk áll. És mindez egyetlen, rendkívül fontos alapelvre vezethető vissza.

„Hiszem, hogy továbbra is az a dolgunk, hogy szórakoztató játékokat készítsünk. Ez talán elvontan hangzik, de végül is minden azon múlik, hogy az emberek játszanak-e a játékainkkal, és élvezettel teszik-e; ezt nem mi határozzuk meg. Ennek a fenntartása a fontos, nem baj, ha minden más megváltozik.”

Az eredeti 151 Pokémon helyett mára már több mint 1000-et ismerünk. Az új fajok megjelenésének és a kategóriák sokszínűsödésének üteme nagyban különbözik a 30 évvel ezelőttitől, és minden egyes Pokémon egyénisége sokkal élénkebben fejeződik ki. „Úgy érzem, hogy a jövőben az a feladatunk, hogy a Pokémonokat mélyebb, sokszínűbb élő teremtményekként ábrázoljuk” – mondta Ishihara.

A világ számos Pokémon-rajongójával a következő üzenetet osztotta meg:

„Az elmúlt 30 év során a Pokémon a technológia fejlődésével kéz a kézben fejlődött. Szerintem minden egyes, a fejlődő környezethez általunk kifejlesztett játék és eszköz remekül megállta a helyét. Biztos vagyok benne, hogy a Pokémon jövőjében mindenki talál majd valami kedvére valót. Végül pedig ne hagyjátok ki az idei Pokémon World Championships és PokémonXP eseményt, amelyet az egyesült államokbeli San Franciscóban rendeznek majd meg!”

©Niantic ©Pokémon/Nintendo/Creatures/GAME FREAK